Nix dájcs?
2012. augusztus 7.
Nix dájcs?
Elméleti síkon persze tudtam, hogy Magyarországon élnek más anyanyelvű állampolgárok is, de a városokban, ahol laktam, természetes volt, hogy az emberek magyarul beszélnek
és magyar nyelvűek a feliratok. Talán ezért is volt máig emlékezetes a meglepődésem, amikor – jó harminc évvel ezelőtt – Sopronban a Bécsi-dombon sétálgatva egy munkaruhás idősebb férfit hallottam meg németül kiabálni, majd egy magyar rendszámú Trabantból ugyancsak németül válaszolt vissza neki egy fiatalabb ember (feltehetőleg a fia). Ekkor szembesültem először azzal, hogy valóban vannak a hétköznapi életben is németül beszélő magyarok. De azért is maradhatott emlékezetes az eset, mert azóta sem hallottam ilyet. Pedig jártam elég sok sváb faluban – meg szlovák és horvát nyelvű táblával jelöltekben is –, de az utcákon bizony nemigen hallottam mást, csak magyar szót.
A hétvégén minden nap megfordultam, órákat időztem Ajkarendeken, a német nemzetiségi napok rendezvényein. Jól szervezett, hangulatos programok voltak, óriási nyüzsgés, bulizás. Német szót azonban csak a templomban a paptól és a színpadi produkciókból hallottam. Ha rosszmájú lennék, azt mondanám: egyszerűbb lett volna falunapoknak nevezni a rendezvényt, de akkor elestek volna a nemzetiségi támogatástól. Ha jóindulatú vagyok, akkor viszont azt mondom: jobb magyarul őrizni a sváb hagyományokat, mint sehogy…
Láng György Géza
Kedves Gyuri!
Csatolva küldöm Rainiss Andrea írását, légy szíves közölni, ha lehetséges. Arról szól, hogy mi milyen lelkülettel élünk és készülünk rendezvényeinkre!
Üdv: Töltl Jani
Tisztelt Láng György Géza!
„Nix Dájcs” cikkére, mint Ajkáról Ajkarendekre kiköltözött polgár szeretnék reagálni.
…„miért nem csak falunap”… mondata szíven szúrt, és elgondolkodtatott. Aki itt él Rendeken napról napra láthatja és tapasztalhatja a hagyományok továbbőrzését. A Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Német Nemzetiségi Dalkör, a Simon István ÁMK, az Ajkarendekért Egyesület mindennapi munkája és hite, hogy programjaink alapja a múltból táplálkozzon, a jelenben megnyilvánuljon, és a jövőnek megőrződjön, büszkén vállalva a sváb származást, vagy, hogy itt élünk és e közösség befogadott. Oldalakon át sorolhatnám a régi recepteket, melyeket a disznóvágáskor, Márton napi libázáskor felelevenítünk, és a vendégeinknek feltálaljuk. A régi eszközök gyűjtését folyamatosan végezzük. Ezekből az eszközökből két éve a kultúrházat, tavaly az iskolánk ebédlőjét varázsoltuk színvonalas tájházzá. Ruhatárunkból nem hiányzik a nemzetiségi viselet, melyet ünnepeinken felöltünk, fellépéseinken, büszkén megmutatunk. Táborainkon előkerülnek nagyszüleink gyerek mondókái és egykori játékaik. Színpadi műsorainkban is igyekszünk a múltat idézni a jelmezekkel, díszletekkel, tavaly a Ludas Matyi édesanyjával svábul beszélt. Rendszeresen megemlékezünk a kitelepítésről és koszorúzunk az emlékműnél.
Igen, a sváb beszéd egyre ritkábban hallatszik az utcákon, hiszen akiknek anyanyelve volt és a magyart törték, már nagyrész a temetőben nyugszanak. De mi nem hagyjuk elhalkulni és elszíntelenedni a régmúltat, igyekszünk gyermekeink és látogatóink számára megmutatni őseink kultúráját és szokásait. Bízunk abban, hogy gyermekeink ezzel a sok emlékképpel repülnek ki a nagyvilágba sose feledve gyökereiket. Valószínű nem svábul fognak beszélni, hisz változik a világ, de továbbviszik, továbbadják e hely adta értékeket.
… hát röviden mindezekért nálunk a falunap Német Nemzetiségi Hétvége.
Rainiss Andrea
Ajkarendekért Egyesület elnöke
Nix ungarisch sem?
Németül nem beszél, magyarul nem ért, mi az?
A megfejtéshez lépjünk vissza két hetet az időben! Akkor jelent meg Nix dájcs? című írásom, amely aztán nagy felzúdulást keltett bizonyos körökben. Jellemzően olyanok között, akik valamilyen tisztséget viselnek/viseltek magukat érintettnek érző szervezetekben. Fenyvesi Zoltán önkormányzati képviselő napirend előtti felszólalást szentelt rövidke írásomnak. Rainiss Andrea, az Ajkarendekért Egyesület elnöke levelet írt, amelyben hosszan sorolta, mi mindent tettek/tesznek a sváb hagyományok őrzéséért. Töltl Zoltán, a német nemzetiségi önkormányzat elnöke magától nem tette volna szóvá, de mert megkérdeztem, bevallotta, hogy rossz véleménnyel van cikkemről, hangvételét negatívnak tartja.
Véleményük ismeretében újraolvastam írásomat, mégsem tartom indokoltnak e nagy háborgást. Egy fontos megállapítás ugyanis mindhármuk észrevételében szerepelt: az, hogy Ajkarendeken ma már valóban nem beszélnek svábul az emberek. Márpedig szerény írásom erről szólt és nem többről. Nem vontam kétségbe sem az ajkarendeki hagyományápolók eredményeit, sem a német nemzetiségi napok színvonalát. Aki mást olvasott bele, azzal nemcsak az a probléma, hogy akkor sem használja sváb anyanyelvét, amikor megtehetné, hanem az is, hogy magyarul sem ért jól – vagy, a mundér becsületének védelmében, mert érzi hogy sáros, nem akar érteni…
Láng György Géza
Kedves Gyuri!
Bevallom, tegnap este mikor a neten olvastam az Ajkai Szó legfrissebb számát kinyílt a “zsebemben a bicska”, pedig békés emberkének ismernek. Nem értem miért nem lehetett közölni a másik fél véleményét, még akkor is ha “elértettük”, amit írtál. Nem értem mi vezetett arra, hogy így reagáld le szerény hozzászólásunkat. Ezek után úgy gondolom valóban illő lenne már a Rainiss Andreával megfogalmazottakat leközölni.
Elmesélek még egy rövid történetet Most, vasárnap mise után történt. Kijöve a templomból megállunk mindig egy kézfogásra, és elbeszélgetünk egy kicsit erősítve a közösségi szellemet. Öten-hatan lehettünk, mikor odajött hozzánk egy ismeretlen, idősebb férfi és németül köszöntött bennünket. Miután mindannyian németül válaszoltunk azután érdeklődött, hol tudna rendeki bort vásárolni. Nem tudom milyen kötödése volt Rendekhez, lehet, hogy csak átutazóban volt, de gondolom jó érzéssel nyugtázta, hogy beszélték az anyanyelvét, sőt akihez borért küldtük még Ő is németül fogja köszönteni.
Üdv és szép napot: Töltl Jani
Kedves Jani!
Egyszerű: azért, mert – mint második cikkemben meg is fogalmaztam – Andrea sem azzal vitatkozik, amit én írtam. Bármikor máskor – ahogy eddig is – szívesen írok az ajkarendeki hagyományőrzőkről, nemzetiségi szervezetekről. Most azonban kikérem magamnak, hogy úgy állítsatok be, mintha én az ajkarendeki svábság ellensége lennék, holott épp ellenkezőleg, az ő érdekükben tettem szóvá egy anomáliát. Amelynek létezését – ceterum censeo – egyik bírálóm se tagadta!
Elhiszem, hogy aki sáros benne, annak nem esik jól, de tudnotok kell, hogy “érted haragszom, nem ellened!” És hadd írjak ide még egy idézetet: aki Magyarországon nevelkedett, az – akár magyar, akár sváb – tudja, hogy “nyelvében él a nemzet”.
Nem állítottam, hogy Rendeken senki sem beszél már svábul. Tény viszont amit írtam, hogy a nemzetiségi napok alatt én nem hallottam az utcán vagy a rendezvények színhelyén “civilt” svábul beszélni. Sőt! Kizárólag magyarul hangzott el Töltl Zoli két ünnepi beszéde, de még a műsorok egy részének sem volt köze a sváb hagyományokhoz (pl. Nomádia ősmagyar harcosainak bemutatója, vagy – horribile dictu! – a Tündér Lala…) Nem akartam én ezt ennyire részletezni, de előbb-utóbb nekem is kinyíllik a bicska a zsembemen, és akkor megteszem nyilvánosan is. Nehogy már rajtam maradjon az, hogy tőlem kell félteni az ajkarendeki sváb hagyományok őrzőit!
(Továbbra is) barátsággal üdvözöl:
Láng Gyuri
Kedves Gyuri!
A nemzetiségi hétvége megrendezésében nagyon sok ember nagyon sok önzetlen munkája benne van. A közösségért áldozza mindenki a szabadidejét, fontos mindenkinek, hogy együtt legyünk, hogy közösen csináljunk valamit. Úgy gondolom fel sem merült senkiben, hogy ezt valami kvótáért tegye. Talán ezért értettük félre az első cikkedben megfogalmazott véleményedet. A Rainiss Andreával írt levelünkben csak azt szerettük volna, hogy az olvasó tudjon dönteni.
Én egyébként már sokat gondolkoztam azon, hogy miért nem tanítottam meg a gyermekeimnek a svábot, de most nem ez a fő kérdés.
Tiszta szándékunk és törekvéseink kérdőjeleződtek meg, ami fájt egy kicsit.
Elásva a “csatabárdot” üdv és minden jót!
Jani
Ezután következett a főszerkesztő úr látogatása, jelezvén, hogy kíváncsi a számláinkra, amit készségesen bemutatunk kiegészítve a támogatások hosszú-hosszú listájával.A beszélgetés “eredményeként” jelent meg a Jó szóból jót értünk
Jó szóból jót értünk
Nix dájcs? című jegyzetem megjelenése óta szinte folyamatosan nyomás alatt vagyok, hogy válaszképp közöljek le egy írást, ami arról szól, hogy Ajkarendeken milyen lelkesen és eredményesen ápolják a sváb hagyományokat.
A mindenféle politikusok reakcióival most ne foglalkozzunk; ők annak adnak igazat, akitől több szavazatot remélhetnek, márpedig tőlem maximum egyet, vagy egyet sem. Az említett „válaszcikk” szerzőjével, Rainiss Andreával, azonban végre eljutottunk odáig, hogy hát akkor beszéljük meg, ki mit ért félre a másik mondanivalójából. A tőle hallottak engem tökéletesen meggyőztek arról, hogy jó szándékkal és teljes természetességgel szervezte meg az Ajkarendekért Egyesület azt a hétvégét német nemzetiségi napok címén. Már csak azért is, mert Rendeken szinte minden rendezvény egyúttal a sváb hagyományok ápolásával is összekapcsolódik. Ő viszont elismerte, hogy a szórakoztató kínálat egy részének valóban nincs sok köze a sváb hagyományőrzéshez.
Mentségükre szolgáljon, hogy nem az a része, amihez a nemzetiségi önkormányzattól támogatást igényeltek. Ennek fényében valóban rosszmájú feltevés, hogy a programot csak azért nem nevezik falunapoknak, mert akkor elesnének a nemzetiségi támogatástól. Utóbbi miatt ezért ünnepélyesen megkövetem őket. És mindketten bízunk benne, hogy jövőre a német szó is több lesz a nemzetiségi napokon!
Láng György Géza
Lezárva az “ügyet” az Andi válasza:
Tisztelt Láng György Géza!
“Jó szóból jót értünk” című írását olvasva örömünket fejezzük ki, hogy az előző félreértések jó része helyre került.
Beszélgetésünkből is kiderült, hogy 1-2 gondolatot másképpen fogalmaznánk meg, de végeredményben elfogadjuk az Ajkai Szó hasábjain megjelent írását.
A jövőre nézve, ha bármilyen kérdése merül fel az Ajkarendekért Egyesülettel kapcsolatban, elérhetőségeinken keresztül szívesen állunk rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Rainiss Andrea
az Ajkarendekért Egyesület elnöke